Újdonsült vegetáriánus életmódom nagy kihívás. Én, aki egyébként reggelire is pacalt ettem, nehezen tud még hosszászokni ehhez. De nem adom fel. Tegnap este épp Mrs. Smith-nek panaszkodtam, hogy mennyire fel tudnék falni egy egész tepsi töki pompost, de ez inkább a rajta finoman piruló szalonnakockáknak szólt, nem is kifejezetten az egész ételnek. Éhes voltam. És bizony hiába lóg a kamrában az otthonról importált házi mangalica kolbász, ha oda csak az uram sündörög be most már kiskéssel a kezében. Kis aranyos. Legalább vágja és nem harapja...Amikor ilyenkor megkérdezem, hova megy, csak annyit mond: - Valakinek, azt is meg kell enni, nem? Hát, én is besomfordáltam a kamrába, végignéztem a polcokon, majd mélyeket tüdőzve az orrom előtt lógó kolbász frenetikus illatából, az üvegtészta mellett döntöttem. Ha már hús nem lehet, lesz csípős. Ez a másik gyengém. És mi lehetne jobb egy jó kis csípős kínai kajánál friss zöldséggel? Jó volt. Szeretem az üvegtésztát, rendkívűl egyszerű elkészíteni - főleg, ha van egy vízforralónk. Bevallom, sokáig nem láttam értelmét, de aztán egy influenzaszezon meggyőzött róla, amikor teák hektoliterjeit kellett megfőznöm. Azóta nagyon szeretem. Ebben 2-3 perc alatt felforr 1 liternyi víz.  Ezzel csak leöntjük az üvegtésztát vagy risztésztát és 10 perc után már lehet is enni. Apropó: az üvegtészta nem azonos a rizstésztával. A rizstészta rizslisztből készül, az üvegtészta mungóbab lisztől. Lényegi különbség a kettő közt csak annyi, hogy az egyik átlátszó, a másik nem. Gluténmentes, tehát lisztérzékenyek bátran fogyaszthatják. Formára igen változatosak. A cérnametélttől a szélesmetéltig, spagetti-szerűn át válogathatunk. Legalábbis itt, nálunk. De ez a fajta itt, otthon is kapható.